- Jakab István monológja

A COVcsászár mezítelen!

Te még lehetsz jobb, ha a világ nem is! Mindenkinek színt kell most vallania! Az emberi jogok arcátlan sárbatiprása folyik, és ebben mindenki érintett, nemcsak aki asszisztál ebben az egész őrültségben, hanem az is, aki passzívan, tétlenül, tudatlanul elszenvedi, aki engedelmesen vakon végrehajt mindent! A korrupt intézkedésekre ráadásul szintén korruptság lesz a válasz!

Melyik pillanatban fog megszületni az új világ, ami a régit teljesen elsöpri? Mikor tud a szeretet végre a felszínre törni?

A hatalom további eszközei is már meg vannak arra, hogy az emberiséget annyiszor szorítsák zsákutcába, ahányszor csak akarják. Annyi bevetésük lesz, ameddig végre nem hajtják a népirtási tervüket ellenünk. Sakkot adtak nekünk és ha nem növünk fel és viselkedünk a saját életéért felelősséget vállaló, tudatos felnőtt ember módjára, hamarosan mattot kapunk.

Tudatosan ébredő embertömegek már tisztán látják az igazságot, és az igazság felszabadít!

Ébrednünk kell, mert csak a felébredett állapotunkban tudhatjuk meg, hogy mit tegyünk!