Aleppo: újrakezdés a romok között
- 7 years ago
Másfél hónappal azután, hogy a kormányerők visszafoglalták a lázadóktól Aleppo keleti részét, a túlélők megpróbálják újrakezdeni az életüket. Minden romokban hever, kemény hideg van, és nincs se folyóvíz, se elektromos áram, sem élelem. Kalasa kerület valóságos szellemvárossá változott.
A polgárháború előtt Aleppo volt a legnépesebb szíriai város. A lázadók által elfoglalt városrészt, ezen belül Kalasa negyedet is, folyamatosan bombázták a kormányerők.
Egy kis, szűk, mintegy 100 méter hosszú utcácskában a polgárháború előtt virágzott az élet, kis boltok bújtak meg a kővel borított, rendezett házak tövében, ahol a középosztály élte mindennapjait.
Eymad is itt lakott családjával. Édesapja még a 80-as években építette föl a házukat. Mára csak öt család tért vissza a romok közé az utcába.
– Az első aknavetőtámadás a temetőt érte a háború elején. Az emberek megrémültek, mert akkor hallottak először aknavetőt. A legtöbben elmenekültek, mi is elindultunk pár nap múlva. Két hónapig voltunk távol, majd visszatértünk. Hozzászoktunk a háborúhoz – mesélte az apa.
A nővére is elmenekült a bombázások elől, és a város nyugati, a kormányerők által ellenőrzött részén húzódott meg gyermekeivel és unokáival. Most visszatért, két szobán osztozik a lányával és annak kislányaival a ház földszintjén.
– Fával fűtünk, kapunk segélyt, kenyeret naponta. Így élünk. Remélem, hogy javulnak majd a körülményeink, és Isten segítségével győzelmet aratunk a terroristák fölött, és az ország olyan lesz, amilyen előtte volt – mondta az asszony.
A család nem elkötelezett politikailag, de fejet hajtottak a kormányzó rezsim előtt, mert sok családtagjuk a hadseregben szolgál. Ám az egyik unokatestvér csatlakozott a lázadókhoz, és ez megnehezíti a család életét. Az övék csak egy a sokat látott és szenvedett szíriai famíliák történetéből.
A polgárháború előtt Aleppo volt a legnépesebb szíriai város. A lázadók által elfoglalt városrészt, ezen belül Kalasa negyedet is, folyamatosan bombázták a kormányerők.
Egy kis, szűk, mintegy 100 méter hosszú utcácskában a polgárháború előtt virágzott az élet, kis boltok bújtak meg a kővel borított, rendezett házak tövében, ahol a középosztály élte mindennapjait.
Eymad is itt lakott családjával. Édesapja még a 80-as években építette föl a házukat. Mára csak öt család tért vissza a romok közé az utcába.
– Az első aknavetőtámadás a temetőt érte a háború elején. Az emberek megrémültek, mert akkor hallottak először aknavetőt. A legtöbben elmenekültek, mi is elindultunk pár nap múlva. Két hónapig voltunk távol, majd visszatértünk. Hozzászoktunk a háborúhoz – mesélte az apa.
A nővére is elmenekült a bombázások elől, és a város nyugati, a kormányerők által ellenőrzött részén húzódott meg gyermekeivel és unokáival. Most visszatért, két szobán osztozik a lányával és annak kislányaival a ház földszintjén.
– Fával fűtünk, kapunk segélyt, kenyeret naponta. Így élünk. Remélem, hogy javulnak majd a körülményeink, és Isten segítségével győzelmet aratunk a terroristák fölött, és az ország olyan lesz, amilyen előtte volt – mondta az asszony.
A család nem elkötelezett politikailag, de fejet hajtottak a kormányzó rezsim előtt, mert sok családtagjuk a hadseregben szolgál. Ám az egyik unokatestvér csatlakozott a lázadókhoz, és ez megnehezíti a család életét. Az övék csak egy a sokat látott és szenvedett szíriai famíliák történetéből.