Vadászat az emberiség lehetséges következő otthonára
- 7 years ago
Az exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívüli bolygók keresése azon az emberi álmon alapszik, hogy a homo sapiens valaha elhagyhatja a Földet, és új hazát fog keresni. A bolygókat megtalálni azonban rendkívül nehéz, hiszen nem bocsátanak ki fényt, és olyan messze vannak, hogy a legerősebb távcsővel sem láthatók. Ezért sokáig a létezésükre sem volt bizonyíték.
Az első felfedezett exobolygó egy hatalmas gázbolygó volt, a genfi egyetemi professzor, Michel Mayor és csapatának 1995-ös felfedezése forradalmat hozott a csillagászatban. Húsz év alatt egyetlen exobolygótól eljutottunk 3599-ig.
– Elképesztő, hihetetlen, hogy nagyjából húsz év alatt egy kérdéstől – vajon vannak-e bolygók a többi csillag körül? – eljutottunk oda, hogy ilyen sok bolygó létét tudjuk igazolni – mondta az euronewsnak Mayor. – Most nagyon jól körülírható bolygók érdeklik az embereket. Lakható bolygókat keresnek, sziklás felszínnel, megfelelő távolságban a csillagjuktól ahhoz, hogy folyékony víz lehessen rajtuk.
Tű a szénakazalban
Az exobolygók túlnyomó többségét nem lehet közvetlenül megfigyelni, túlságosan sötétek a csillagokhoz képest, amelyek körül keringenek.
A tudósok kidolgoztak két módszert, amellyel észlelni lehet ezeket a távoli bolygókat.
– A magyarázathoz csinálunk egy kis szimulációt. Csináltam két hógolyót. A kicsi egy gázóriás lesz, mint a Jupiter, és íme a csillaga, ami egy kicsit kisebb, mint a mi Napunk – magyarázta az euronewsnak David Egrenreich, a Cheops küldetésen dolgozó egyik tudós. –
A módszer, amit it kifejlesztettünk, abban áll, hogy mivel nem tudjuk közvetlenül észlelni a bolygót, a csillag mozgását figyeljük meg, amelyre kihat a bolygó keringése, és az eltérésekből ki tudjuk számolni a bolygó tömegét. Bizonyos esetekben szerencsénk van, és megfigyelhetjük, ahogy a bolygó áthalad a csillag előtt, ez változást okoz annak a fényerejében, ebből megbecsülhető a bolygó mérete. Ezt tudjuk megmérni majd az űrből a CHEOPS küldetés segítségével.
A Cheops az európai űrügynökség építés alatt álló teleszkópja, amelyet jövőre küldenek ki az űrbe, ahol nagy pontossággal fogja mérni az exobolygók átmérőjét. Az adatait aztán összevetik az Európai Déli Teleszkóp adataival – ami egyébként Chilében van – és így próbálnak földszerű bolygókat találni. Idén tavasszal a teleszkóp exobolygó-kutató képességeit egy új műszer is gyarapítja majd: egy színképelemző, vagyis spektrográf, amelyet Espressonak hívnak.
– Isten hozta önöket a genfi obszervatórium fehér szobájában, jelenleg itt található az Espresso spektrográf – mutatta be a műszert Francisco Pepe, a műszert készítő csoport vezetője a genfi egyetemen. – Ez itt mind az Espresso, minden, amit látnak, maga a műszer pedig ebben a vákuum-kamrában van. Ezen a készüléken keresztül érkezik be a fény, itt begyűjtjük, egy hajszálvékony optikai kábelen eljut a spektrográfba. Odabent fogjuk a fényt, és kibontjuk a benne található színeket – ezt csinálja minden színképelemző – kielemezzük őket, és ebből meg tudjuk
Az első felfedezett exobolygó egy hatalmas gázbolygó volt, a genfi egyetemi professzor, Michel Mayor és csapatának 1995-ös felfedezése forradalmat hozott a csillagászatban. Húsz év alatt egyetlen exobolygótól eljutottunk 3599-ig.
– Elképesztő, hihetetlen, hogy nagyjából húsz év alatt egy kérdéstől – vajon vannak-e bolygók a többi csillag körül? – eljutottunk oda, hogy ilyen sok bolygó létét tudjuk igazolni – mondta az euronewsnak Mayor. – Most nagyon jól körülírható bolygók érdeklik az embereket. Lakható bolygókat keresnek, sziklás felszínnel, megfelelő távolságban a csillagjuktól ahhoz, hogy folyékony víz lehessen rajtuk.
Tű a szénakazalban
Az exobolygók túlnyomó többségét nem lehet közvetlenül megfigyelni, túlságosan sötétek a csillagokhoz képest, amelyek körül keringenek.
A tudósok kidolgoztak két módszert, amellyel észlelni lehet ezeket a távoli bolygókat.
– A magyarázathoz csinálunk egy kis szimulációt. Csináltam két hógolyót. A kicsi egy gázóriás lesz, mint a Jupiter, és íme a csillaga, ami egy kicsit kisebb, mint a mi Napunk – magyarázta az euronewsnak David Egrenreich, a Cheops küldetésen dolgozó egyik tudós. –
A módszer, amit it kifejlesztettünk, abban áll, hogy mivel nem tudjuk közvetlenül észlelni a bolygót, a csillag mozgását figyeljük meg, amelyre kihat a bolygó keringése, és az eltérésekből ki tudjuk számolni a bolygó tömegét. Bizonyos esetekben szerencsénk van, és megfigyelhetjük, ahogy a bolygó áthalad a csillag előtt, ez változást okoz annak a fényerejében, ebből megbecsülhető a bolygó mérete. Ezt tudjuk megmérni majd az űrből a CHEOPS küldetés segítségével.
A Cheops az európai űrügynökség építés alatt álló teleszkópja, amelyet jövőre küldenek ki az űrbe, ahol nagy pontossággal fogja mérni az exobolygók átmérőjét. Az adatait aztán összevetik az Európai Déli Teleszkóp adataival – ami egyébként Chilében van – és így próbálnak földszerű bolygókat találni. Idén tavasszal a teleszkóp exobolygó-kutató képességeit egy új műszer is gyarapítja majd: egy színképelemző, vagyis spektrográf, amelyet Espressonak hívnak.
– Isten hozta önöket a genfi obszervatórium fehér szobájában, jelenleg itt található az Espresso spektrográf – mutatta be a műszert Francisco Pepe, a műszert készítő csoport vezetője a genfi egyetemen. – Ez itt mind az Espresso, minden, amit látnak, maga a műszer pedig ebben a vákuum-kamrában van. Ezen a készüléken keresztül érkezik be a fény, itt begyűjtjük, egy hajszálvékony optikai kábelen eljut a spektrográfba. Odabent fogjuk a fényt, és kibontjuk a benne található színeket – ezt csinálja minden színképelemző – kielemezzük őket, és ebből meg tudjuk