Magyar Népmesék - Az Aranyszőrű Bárány

Élt egyszer egy szegény ember és annak fia. A szegény ember mihelyt megnőtt a fia, elküldte őt szolgálni. A fiú keresés után talált egy gazdát, aki a juhok mellé fogadta és adott neki egy furulyát a terelgetéshez. A legény éjjel-nappal terelgette a juhokat, és észrevette, hogy az állatok közt volt egy aranyszőrű bárányka, aki a furulyaszóra táncra pördült. A legény annyira megszerette az aranyszűrű bárányt, hogy azt kérte fizetségül a gazdától. A legényt szolgálata után befogadta egy jóember, akinek lánya szemet vetett az aranyszőrű bárányra, így éjszaka próbálta elcsenni az állatot, de mikor hozzáért a lány rögtön a szőréhez ragadt. A legény reggel és a kis csapata elindult, mígnem egy gyászoló faluba nem ért, ahol a királylány beteg és csak akkor gyógyulhat meg, ha megnevetteti valaki. A legény elővette furulyáját és rögtön táncra perdült bárányszőrin a leány, leány farán a lapát, a lapátvégén a sütőasszony, asszony farán a pálca, pálca végég a pap, pap után a katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászonvégén takács, takácshátán kapta és kaptavégén varga…