N. Alexandra

Hali!!! Én egy ízig - vérig magyar lány vagyok. Élettörténetem: Amikor megszülettem az orvos kijött a váróterembe, és így szólt apámhoz:- Amit tudtunk, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát. Az anyám nem akart még szoptatni sem. Azt mondta, hogy csak, mint barátot szeret. Amikor keresztelni vittek a templomba, a pap így szólt:- Most keresztelni hoztak, vagy feláldozni? Amikor meg kisebb gyerek voltam, le akartak fényképezni, és egy reklámot készíteni fogamzásgátló tabletta propagálására. Úgyhogy volt egy-pár élményem. Mondhatnám, hogy a szüleim nem szerettek. A kádban általában hajszárítóval és rádióval játszottam. Egyszer emberrablók raboltak el, és elküldték apámnak az egyik ujjamat. Azt üzente vissza, hogy neki több bizonyíték kell! Gyerekként egy esetben elvesztem. Megláttam egy rendőrt, és megkértem őt, hogy segítsen megkeresni a családomat. Ezt mondtam: Gondolja biztos úr, hogy valaha is megtálalom őket? Erre ő ezt válaszolta: Nem tudom, fiam. Van egy pár hely, ahova elbújhattak. Amikor farsang van, a szülők úgy próbáljak beöltöztetni a gyerekeiket, hogy úgy nézzenek ki, mint én. Dolgoztam már állatkertben is. A vendégek azt kérdeztek, hogy mennyit fogok még nőni. Amikor apám szeretkezni akart, anyám előtte mindig megmutatta neki a fényképemet. Az öregapám utolsó kívánsága az volt, hogy az ölembe ülhessen, ne a villamosszékbe. Lehet, hogy a barátnőm a pénzemért szeretett, de nem a bankkártyámat szopta. Nincs szükségem életbiztosításra. Azt akarom, hogy mindenki valóban szomorú legyen, ha meghalok.